Ted Forrest csodálatos élete

Ted Forrest egy géniusz. Bár nem ismerem de törnétei alapján egy nagyon érdekes személyiségnek mutatkozik be.Végtelen kitartásáról sokak vehetnének példát tőle a pókerben és az életben egyaránt. Hihetetlen downswingek, bukások után is képes volt újra talpra állni, ami sok szerencsejátékkal foglalkozó embernek adhat reményt és hitet ezekben a "piszkos" dolgokban. Ő a példa arra,hogy egy igazi pókeresnek a bankollja "7életű"!:)
Konklúzió: nincs lehetetlen!
Ez az "élterajz", azok számára is mulatságos és érdekes lehet, akik soha nem foglalkoztak semmiféle szerencsejátékkal. Éppen ezért olvassátok el!

" Ted Forrest

Egy önfejű tinédzser

Ted Forrest 1964. szeptember 25-én született Syracuse-ben, New York államban. Édesapja angolt tanított a helyi jezsuita LeMoyne College-ben. Azt gondolhatnánk, hogy egy jezsuita főiskola professzora szigorúan fogja a fiát és erős korlátokat állít fel a nevelésében, de Forrest szülei bíztak a fiúkban, és ezzel valószínűleg egy életre megalapozták az önbizalmát.

Még nem volt tizenhat éves, amikor minden felügyelet nélkül elengedték a Grand Canyonban öt hétre, hogy ott kempingezzen. Forrest szavai szerint hagyták, hogy " magunk szerezzük meg a saját tapasztalatainkat és kövessük el a saját hibáinkat. Azt gondolták, hogy jó fej ül a nyakamon, és egy darabban térek vissza." Ez az "egy darabban való visszatérés" nem ment olyan simán. Forrest a Grand Canyon Nemzeti Park területén túrázott, így engedélyre lett volna szüksége, és le kellett volna adnia az útitervét. Amikor erről értesült, kért engedélyt, de sosem tartotta magát az útitervéhez. Ennek következtében a park őrei elfogták, és elvették a felszerelését, hogy ne tudjon elszökni, Forrest azonban nem akarta, hogy a szülei tudomást szerezzenek a dologról, és azt sem hogy hazaküldjék. Korábban elrejtett pár cuccot a Grand Canyon déli részén, ahová két út vezetett. Forrest a rövidebb, de meredekebb, az árnyékot nélkülöző ösvényt választotta, és indulás előtt megivott 4,5 liter vizet, mert nem volt edénye, amiben magával vihette volna. Nyár volt, 45 fok körül, de elérte a célját. (Forrest atletizált, futott, futballozott és birkózott a középiskolában, kitűnő fizikai állapotban volt.) Folytatta a túrát, de most már jobban figyelt a parkőrökre.

Hazafelé menet St. Louisban leszállt a buszról, hogy meglátogassa két nagynénjét, mert megígérte ezt a szüleinek. Azonban késő éjjel érkezett meg, és nem tudta, hogy menjen el a rokonaihoz, ezért elfogadta egy fickó segítségét. A férfi azonban egy herointanyára vezette, ahol kirabolták, majd kidobták. Forrest visszament a pályaudvarra, és azt a tervet eszelte ki, hogy majd itt megtalálja a rablót - biztosan visszajön, gondolta, hiszen turistákat rabol ki -, és visszaszedi a pénzét. Három napig őgyelgett a pályaudvaron, összekoldult pár dollárt, és így szerzett ennivalót. Végül egy rendőrhöz fordult, és a rendőrségen azonosította a rablót, akit elfogtak. Szerencséje volt, hogy korábban nem találkozott vele - többek között gyilkosságért körözték. Amikor hazaért, még a pénzének a nagy része is megkerült, mivel utazási csekkjeit megtérítette az American Express.

A póker, mint hivatás

A középiskola után Forrest is a LeMoyne College-be jelentkezett. A póker már ekkor is az élete része volt, ezzel egészítette ki tandíját.

Forrest nem sokkal a diploma előtt egy időre abbahagyta a tanulást, és Arizonában (közel a Grand Canyonhoz) kezdett dolgozni egy hotelben, ahonnan hétvégenként Las Vegasba járt. (Sosem bérelt szobát, egyfolytában játszott két napon keresztül.) Egy idő után ez kevésnek bizonyult számára, és Las Vegasba is költözött.

1986-ban hivatásos játékos lett. A Palace Station kaszinó fogadta fel a ház játékosának, az állás napi 30$-t és egyszeri étkezést biztosított számára. (Ezen kívül tejen, ketchup- és majonézcsomagokon élt.) Gyakorlatilag az első nap elvesztette a pókertőkéjét hétlapos studon. Hold'emen és studon nyerte vissza a pénzét, de végül elfogadott egy osztói állást. Ehhez a munkához úgy jutott, hogy a Palace Station osztói megkedvelték, és megtanították osztani, mondván "'Ted, túl sok lappal játszol. Sosem fogsz megélni pókerjátékosként." Egyébként sok profi játékos kezdte osztóként, és Forrest is nagy hasznát vette később emberismeretének és tapasztalatának.

Ez a munka mégsem elégítette ki Forrestet és visszatért a LeMoyne-be. A legjobbkor, édesapjának már csak öt hónapja volt hátra, bár erről a család mit sem tudott. Megtanította az apját pókerezni és pennys alapon játszottak. "Azt hiszem, büszke volt rám, hogy jól boldogultam. 10 000$-ral és egy autóval tértem haza." Bár visszatérte óta Forrest kiváló eredményeket ért el az iskolában, apja temetése után eltévesztette a biológia vizsga időpontját, és a tanár, aki nem szívelte az apját, nem engedélyezett újabb vizsgaidőpontot. Joga lett volna fellebbezni, de Forrest inkább otthagyta az iskolát, pedig eredetileg pszichológus vagy pszichiáter szeretett volna lenni. Ettől megkeseredhetett volna, de ennek is a jó oldalát fogta fel: "Ha megszerzem a fokozatot, talán sosem tértem volna vissza a pókerhez. Így vissza kellett mennem Las Vegasba, és azt csinálni, amit szeretek. Végül a legjobban alakultak a dolgok, és szerencsém volt, hogy azt az utolsó öt hónapot a papámmal tölthettem."

1987-ben Las Vegasba költözött, és elvette feleségül barátnőjét, Karent, akivel elég zűrös volt a kapcsolata. 1988-ban született egy lányuk, Kristin is, és az otthoni problémák egyre súlyosbodtak. Egyrészt a szerencsejátékosi hivatás nem lendített sokat a kettejük viszonyán, másrészt Forrest a pókerhez menekült a családi gondok elől. Ördögi kör.

1990-ben kezdett versenyekkel foglalkozni, 1992-ben a Commerce Casinóban rendezett L.A. Poker Classic versenysorozat tíz tornáján jutott a döntőbe, ezzel ő nyerte el a legjobb játékos díját.

1993-ban Ted Forrest elvált, és Karen visszaköltözött Syracuse-be - a lányukkal együtt. Azonban hiába házasodott meg Karen újra, a köztük lévő feszültség nem csökkent. Forrest látogatta ugyan a lányát, de az egyik ilyen vizit ütésváltásba torkollott Karen férjével. Nem sokkal ezután a volt felesége és Kristin értesítés nélkül elköltözött, és Forrestnek fogalma sem volt, hol keresse őket. "Ettől megszakadt a szívem. Érzelmileg kegyetlenül megerőltető időszak volt. Végül rájöttem, hogy nem szabad hagynom, hogy ez a dolog felőröljön. Ebből semmi jó nem származhatott."

A kilencvenes évek közepétől Forrest szinte teljesen a készpénzes játék felé fordult, és csak akkor kezdett újra érdeklődni kezdett a versenyek iránt, amikor a póker népszerűségének növekedésével a pénzdíjak egyre nagyobbak lettek.

A döntés jövedelmezőnek bizonyult, élő versenyeken szerzett nyereménye jelenleg meghaladja az ötmillió dollárt.

Fontosabb győzelmei:
1993 WSOP 1500$ Hétlapos razz 77 400$
1993 WSOP 1500$ Omaha/8 120 000$
1993 WSOP 5000$ Hétlapos stud 114 000$
2004 WSOP 1500$ Hétlapos stud 111 440$
2004 WSOP 1500$ NL hold'em 300 300$
2005 Pro Poker Tour Mirage Poker Showdown NL hold'em 225 000$
2006 National Heads-Up Poker Championship 500 000$
2007 WPT Bay 101 Shooting Stars 1 100 000$

A fenti eredmények sokszínűsége is mutatja, hogy rendkívül sokoldalú játékos, a világ egyik legjobbja, ha a pókerjátékok összességét nézzük. Érdekes módon sokáig éppen a ma legnépszerűbb limit nélküli hold'emet mondták a gyengéjének.

1993-ban szerzett World Series of Poker karkötői ellenére Forrest nagyon sokáig készpénzes játékosként volt elkönyvelve. Las Vegasban élt, és rendszeresen látogatta a Bellagiót, hogy beszálljon a legnagyobb alapú játékokba, de hetente utazott Los Angelesbe, hogy meglátogassa a Bicycle Club és a Commerce Casino asztalait, vagy éppen a Hustler alapítójának, Larry Flintnek a házában vagy kaszinójában kártyázzon.

A Corporation

A legnagyobb alapon játszott pókerjátszmájának azonban a Bellagio volt a színtere. 2001 márciusában éppen Kaliforniából tért vissza Lincoln Mark VIII típusú kocsiján - ezt az autót egyébként Tom McEvoy nyerte egy versenyen, akitől Phil Hellmuth kapta meg támogatása fejében, hogy aztán ugyanígy kerüljön Forresthez -, és felhívta a Bellagiót, hogy milyen alapon folyik a játék a kaszinóban. A válasz meglepte: 10 000$-20 000$ volt a legnagyobb asztalon a tét. Forrest az elmúlt tíz hét alatt kétmillió dollárt nyert, de ez nem azt jelentette, hogy ennyi a pókertőkéje - nagy részét befektette, felélte, kifizette adóba vagy más játékosok támogatására fordította. Abban a pillanatban a pókertőkéje mindössze 500 000$ volt, ennyit tartott a Bellagio széfjében. Forrest odahajtott a kaszinóhoz, kivette a széfből a félmillió dollárt, és leült Chip Reese és Andy Beal közé, Reese baljára. Húsz perc alatt elvesztette a pókertőkéje 80 százalékát.

Igen, ez az Andy Beal az a multimilliomos üzletember volt, aki öt éven át újra és újra megpróbálta legyőzni a Corporationt, Las Vegas hivatásos játékosainak egy csoportját. A pókerjátékosok általában nem szeretnek közösködni, azonban McBeal ellen nem volt más választásuk, létre kellett hozniuk egy közösséget, különben elszalasztották volna a nagy lehetőséget egy gazdag amatőrrel való játékra. Beal ugyanis félt a csalástól és szerette az akciódús játékot, ezért általában kizárólag heads-upot volt hajlandó játszani. Viszont a Bellagio szabályai szerint, amíg volt hely az asztalnál, senkit sem lehetett kizárni a játékból, így hiába ült le Beal mondjuk Jennifer Harmannel játszani, bárki odaülhetett, hogy megpróbálja megszerezni a bankár zsetonjait. Ezért aztán Doyle Brunson megszervezte a Corporationt: az Andy Beallel játszani akaró játékosok összeadták a társaság pókertőkéjét, és a tagok közül mindig egyvalaki ült le a pókerasztalhoz az üzletemberrel. Így nagyjából biztosítva volt Beal kívánsága, hogy heads-upot játszhasson, és mindenkinek jutott a haszonból.

Ted Forrest azonban Kaliforniában volt, Brunson ezért nem hívta meg a Corporationbe, és nem is tudott az egyezségről. Amikor nem sokkal vacsoraidő előtt Forrest felállt az asztaltól, 1 535 000$ értékű zsetont rakott el a széfjébe, és jó néhány játékos kapta fel a vizet, amiért Forrest elnyerte az "ő pénzüket" Bealtől. Brunson még aznap este felhívta Forrestet, és miután mesélt a Corporation és Andy Beal közti egyezségről, megkérdezte, van-e kedve csatlakozni hozzájuk. Forrest szívesen lett tagja a csapatnak, és hamarosan az is kiderült, hogy Beal visszavágót akar.

Másnap immár kettesben ültek le pókerezni, és Forrest alaposan kiismerte ellenfelét. Látta, hogy mennyire agresszív, és ha van valamije - akár ászmagas is -, ahhoz körme szakadtáig ragaszkodik. Így nem blöffölt ellene, épp csak annyit, hogy éberen tartsa gyanakvását, viszont az erős lapjaival csapdába ejthette Bealt. Mivel a bankár kérésére a téteket is emelték - 20 000$-40 000$-ra -, Forrest kétmillió dollárt nyert a csapatnak.

Amikor március végén Forrest harmadszor ült le játszani Beallel - ezúttal nem heads-upot, Beal meg akarta nézni, hogy teljes asztalon tud-e győzni, és nem unalmas-e számára -, Johnny Chan és Barry Greenstein a szomszéd asztalnál várt, hogy bekerülhessen a játékba. Greenstein nagyra becsülte Forrestet, és barátok voltak, de nem volt túl jó véleménnyel a hold'em játékáról. Fogadott Channel, hogy amennyiben Forrest veszít, megkapja Chantől a veszteség 10 százalékát. Ha Forrest nyer, akkor Greensteinnek kellett kifizetnie Channek a nyereség egytizedét. Egyetlen kikötése volt: Forrest nem szerezhetett tudomást a fogadásról. Forrestnek nem kedvezett a szerencse: 500 000$-ral ült be, és egy idő után már csupán 55 000$ állt előtte. Chan ekkor nem bírta ki, és a mosdóban elárulta neki, miben fogadtak Greensteinnel. Forrest nem haragudott Greensteinre, de azért bizonyítani akart. Akár ezért, akár a szerencse forgandósága miatt, de Forrest több, mint egymillió dollárt nyert. (Greenstein rájött arra, hogy Chan megszegte az egyezséget, de Chan rámutatott, hogy ezen az alapon Forrest úgyis mindenképp a legjobb játékára törekedett, és a fogadásról szóló információnak nem volt jelentősége. Greenstein végül fizetett.)

Amikor Andy Beal decemberben visszatért, Forrest elveszített ellene 620 ezer dollárt, Beal összesen 5,5 millió dollár pluszba került a Corporationnal szemben. A társaságnak mindössze 1,2 millió dollár tőkéje maradt, Brunson döntése szerint reggel Howard Lederernek kellett volna Beallel játszani, és feltétlenül 10 000$-20 000$ alapon, hogy a Corporation tőkéje nehogy kevésnek bizonyuljon. Csakhogy Beal Vegasban mindig rosszul aludt, és nem szokta meg az időeltolódást, így hajnali ötkor már a Bellagióban volt, ahol Ted Forrest akkor már két napja pókerezett. A bankár játszani akart, és Forrest belement, méghozzá 20 000$-40 000$ alapon. Mivel egy kissé fáradtnak érezte magát, Forrest megkérte az asztaltársát, Chau Giangot, aki szintén tagja volt a Corporationnak, hogy maradjon ott, és "szurkoljon neki". Giang összetolt pár széket, és időnként elszunyókált. Forrest 3,4 millió dollárt nyert ezen a délelőttön Andy Bealtől. ( A Corporation még mindig kétmillió mínuszban volt, de Lederer tett róla, hogy a társaság kis haszonnal zárja a játékot.)

2001 csodálatos év volt Forrest számára: márciusban 4,4 millió dollárt nyert, az év első negyedében 6, 7 millió dollárt. 2001 végén plusz 12 millió dollár volt az egyenlege. Ebben az évben a Card Player készített egy felmérést a pókerjátékosok között, és a készpénzes játékban általában véve Ted lett a legjobb játékos, és ő bizonyult a legjobbnak a kevert játékokban, a studban, razzben, és második helyre hozták ki stud/8-ban, valamint a kislétszámú játékokban is. Bár kevés versenyen játszott, őt szavazták meg a legjobb razz versenyjátékosnak, és ötödik helyet ért el studban és stud/8-ban.

Beal később még többször visszatért Las Vegasba, és Ted Forrest még sokszor ült vele szemben az asztalnál, de nem tudott tőle annyi pénzt elnyerni. Sőt, 2003 májusában elvesztett ellene vagy másfél millió dollárt,. 2004 májusának elején pedig ki is maradt a játékosok csapatából, mivel vitába keveredett a barátnőjével és kikapcsolta a telefonját, így Brunson nem tudta elérni. Bánatában elindult a WSOP 1500$-os limit nélküli hold'em versenyén, és meg is nyerte. Ezzel nyert 300 ezer dollárt, és további 300 ezret azzal, hogy nem volt tagja a Corporationnak - a társaság ugyanis alaposan kikapott Andy Bealtől - majd újabb százezreket ért a részesedése a Corporationből, amikor május végén Todd Brunson és Howard Lederer majd tizenöt milliót nyert az üzletembertől. Ezzel David Greytől kiérdemelte "A legszerencsésebb pókeres" címet. Ez a szerencse nem tartott ki 2006-ra: Forrest akkor nem tudott nyerni Andy Beallel szemben.

Fogadjunk!

Nagyon népszerű a pókerjátékosok között, és nem csupán azért, mert sok játékost fizet be versenyekre. (E szokása miatt kapta a "Business Man of Poker" nevet.) Mosolygós, higgadtan viselkedik a pókerasztalnál, nem szokta elveszíteni az önuralmát. Osztó múltjának köszönhetően kiválóan emberismerő. Azt tartják róla, hogy bármilyen kártyákkal játszhat, mert pontosan tudja minden kombináció esélyeit a különböző típusú játékosokkal szemben. Ted Forrest egyik beceneve a "Professor Backwards", amit többféleképpen is magyaráznak. Az egyik magyarázat szerint ez a játékstílusára utal, ami szöges ellentétben áll a hagyományos, a könyvek által javasolt stílussal - amikor emelnie kellene, tart, és fordítva. A másik értelmezés szerint a "Professor Backwards" arra vonatkozik, hogy még olyan dolgokra is hajlandó fogadni, amelyekben rosszak az esélyei. (A Full Tilt Pokeren is "profbackwards" néven játszik.) Elképesztő fogadásairól legendák szólnak.

10 000$-t nyert azzal, hogy 10 sört hajtott le 30 perc alatt, és azon is, hogy helyből hátraszaltót ugrott az egyik World Series of Pokeren. Viszont nem tudott 24 óra alatt ötvenszer 225 fontot (kb. 101 kilogramm) fekve kinyomni. Ez a fogadás 10 000$-jába, egy mellizomszakadásba és jobb karjának gyógyíthatatlan sérülésébe került. Fogadott Jennifer Harmannel, hogy megveri pingpongban - mindössze a mobiltelefonját használva. Ezerdollárokban fogadott arra, hogy ki tudja-e találni, mennyi valakinek a testsúlya. Számos barátjával fogadott arra, hogy mennyi idő alatt tudnak lefutni egy mérföldet. John Hennigannel abban fogadott, hogy Huck Seed testvére, Leif nem tud elfutni Los Angelesből Las Vegasba (kb. 450 kilométer) mindössze két alvással. Leif Seed Achilles-ína 113 kilométer után megsérült, és Forrest 10 000$-t nyert. Ha meghallja, hogy valaki fogyni akar, ott terem, és fogadást ajánl rá. Ő és Mike Svobodny fejenként 50 000$-ba fogadtak Ledererrel és Huck Seeddel, hogy nem kerülnek ugyanannyi súlyba (Lederer 135 kilót nyomott, és fogyni akart, Seed 81-et és túl vékonynak tartotta magát, erősödni akart). Lederer elszántan igyekezett fogyni, de még hónapokkal később is messze volt a kitűzött céltől. Seed súlyokkal edzett, és voltaképpen fogyott. Fizetniük kellett. Nemsokára lejár Mike Matusowval kötött fogadása, miszerint "The Mouth"-nak 50 fontot (kb. 22,5 kilogramm) kellene fogyni egy év alatt, június elejére. A tét 100 000$.

Forrest híres kitartásáról is, akár 100 órán keresztül is képes egyfolytában játszani. Egyszer négy napon keresztül játszott a Mirage pókertermében Hamid Dastmalchival, az 1992-es WSOP világbajnokkal, aki 50 csomag cigarettát szívott el ez idő alatt. A végén Dastmalchit mentő vitte el. Talán ez volt az az alkalom, amikor megszerezte Dastmalchi WSOP-karkötőjét. A világbajnok ugyanis arról panaszkodott, hogy azt mondták neki, hogy a karkötő 5000$-t ér, de felbecsültette, és csupán 1500$ az értéke. Forrest azt mondta "Done", és áttolt három 500$ értékű zsetont. (Ennek ellenére Forrest csupán 3 WSOP-karkötőt mondhat magáénak, mivel az első hármat ellopták tőle.) Az inkább szerencsén, mint tudáson alapuló kínai pókert is kedveli: Barry Greensteintől másfélmillió dollárt nyert egy hónap alatt.

Egy másik alkalommal elvesztett 60 000$-t, és amikor az asztala feloszlott, elhatározta, hogy addig nem megy el a kaszinóból, amíg vissza nem nyeri. Sajnos a legnagyobb játék 30$-60$ alapú stud volt, hosszú hónapokig kellett volna játszania az egyenlege nullába hozásáért. De azért leült, és egy óra alatt nyert 2500$-t. Szerencséjére Erik Seidel sétált be a pókerterembe, és megkérdezte, akar-e Forrest 300$-600$-os alapon heads-up hold'emet játszani. Forrest elfogadta az ajánlatot, és odahívta Lederert is, hogy nem akarja-e megduplázni Seidel eredményét. Forrest tudta, hogy Lederer osztotta az általános vélekedést, miszerint ő gyenge hold'em játékos, míg Seidelt megérdemelten sorolják a legjobbak közé. Lederer ráállt: bármi is lesz Seidel eredménye, ő ugyanannyit fizet Forrestnek vagy kap tőle. Forrest 15 000$-t nyert Seideltől, és ugyanennyit Lederertől is. Újabb nyolcórányi teljesasztalos játék után visszanyerte a 60 000$-t, és még egy kis profitot is felmutathatott. "Ha az ember megfogad valamit, és betartja, és ezt többször is megteszi, azzal hatalmas önbizalmat szerezhet", mondta az esetről.

Forrest nem csak pszichikailag volt rendkívül állóképes, de a fizikuma is kiváló. 1996-ban beült egy gyümölcsözőnek látszó, magas alapú pot limites Omaha játékba, és 250 000$-t vesztett, a teljes pókertőkéjét. A város legsötétebb, legveszélyesebb részén ment haza a Mirage-ből, remélve, hogy valaki megtámadja, de nem volt jelentkező.

Másnap Mike Svobodnyval és Huck Seeddel teniszezett (Svobodny fogadott, hogy Seed nem tud egy hónapig minden nap nyolc órát teniszezni), és megkérdezte Svobodnyt, fogad-e arra 5000$-ban, hogy Forrest még azon a héten lefut egy maratont. Svobodny a következő nap reggelén felhívta, hogy rendben van, de még aznap fusson a Las Vegas-i egyetem pályáján (106 kör), és a tét legyen 6000$. Forrest 7000$-t mondott, és a fogadás megköttetett. Amikor Forrest felkelt, rájött, hogy Svobodny tudott valamit, amit ő nem: ezt a napot az év legmelegebb napjának jósolták, a hőmérséklet meghaladta a 43 fokot. Huck Seednek szintén volt egy fogadása Svobodnyval egy maratonra, így a két pókerjátékos együtt futott. Mivel mindketten kiváló atléták voltak, az első 50 kör könnyen ment, még tréfálkoztak is, hogy fogadniuk kellene Svobodnyval, hogy meg tudják-e ugyanezt tenni öt egymást követő napon. A végére azonban Forrest teljesen kikészült a forróságtól, a talpának bőre levált a megerőltetéstől. Lehet, hogy két körrel többet futott, mert nem tudott elég tisztán gondolkodni, hogy pontosan számon tartsa, hány körnél tart (Seed előbb lefutotta a távot). "Két hétbe telt, mire újra embernek éreztem magam", mondta az esetről Forrest.

Van élet a szerencsejátékon kívül?

A pókerben aratott sikerei nem oldották meg magánéleti problémáit. Az igazi családja elveszett számára, és csak szerencsejátékos barátai voltak, akik szintén éltek-haltak az akcióért. Elveszett a felelősségtudata, nem törődött többé a pénzzel. Nehezen mondott nemet az embereknek, és pókerjátékos barátainak támogatása nem bizonyult kifizetődőnek. "Mivel nem tudtam Kristin apja lenni, ezért hajlamos lettem más játékosokat a szárnyaim alá venni, kisegíteni őket, és ez egy sor pénzügyi problémát okozott. Azzal viccelődtem, hogy egy csomó szájat kell etetnem, és sok pelenkát kicserélnem." Emellett rengeteget költött kockajátékra, előfordult, hogy nem volt elég magas alapú kockaasztal Vegasban, ezért fogadásokat kötött, így duplázta meg a nyereségét és a veszteségét. Előfordult, hogy egyetlen éjszaka másfélmillió dollárt hagyott ott a kockaasztalon. A 2001-ben megnyert milliói ellenére következő két évben voltak olyan időszakok, hogy az adósságai kétmillió dollárnál is többre rúgtak.

2002-ben levelet kapott egykori feleségétől, aki ötévnyi gyerektartást igényelt tőle. Forrest azonnal beleegyezett a fizetésbe, de újra fel akarta venni a kapcsolatot a lányával, Kristinnel, aki akkor már majdnem 15 éves volt. Az első találkozásaik nem voltak felhőtlenek, hiszen öt éve nem látták egymást. A közös pont végül a tenisz lett: Forrest mindig is szerette ezt a játékot, Kristin pedig tagja volt a középiskolai csapatnak, és elfogadta apja tanácsait. Karen és férje is fontosabbnak látták Kristin boldogságát, mint a régi sérelmek dédelgetését.

A póker még mindig izgalmas és szórakoztató számára, de már nem az élete középpontja. "A szakadék szélénél élek, de már nem annyira közel hozzá."

A cikkhez felhasználtam Michael Craig The Professor, the Banker and the Suicide King című könyvét és több Forrestről szóló cikkét is."

Írta: BRIAN (ophu) http://www.onlinepokerhu.com/poker/cikk-1468

Kösz Brian:)!