2008. december 3., szerda

SZÁRNYASDELFIN

Helósztok!

Büszke vagyok magamra, hogy kitaláltam egy olyan állatfajt, ami még a Google keresőjében sem talált magának értelmet. Ez a szó a: "szárnyasdelfin". Tök jó fej lehet..., képzeld el mit csinálna zavarában egy liftben, ha elpúzná magát......










Na szóval van egy elég sick novellám, amit itt közzé tennék a lelkes olvasóknak.Olyannyira az,hogy már magam se emlékszem, hogy miről szól. Azért az télleg komoly! A hatáskeltésen van a hangsúly inkább, úgy kell olvasni.
Kiváncsi vagyok,hogy tetszik-e !Ha lehet valami komment se árt :)

"SKIZOFRÉN EST

Lecsurog egy könnycsepp a torkomon. Fülemben egy hangvilla táncol.
- Hozd be a pezsgőt édes!- mondta a férfi - Ott van a már pulton!
Lecsurgott egy könnycsepp a torkán. Fülében egy hangvilla táncolt. Lába orvosi keringőt járt az éles kövön.
A szoba közepén sok-sok éles és hegyes kis kavics volt, szándékosan és gondosan behelyezve a parketta repedéseibe, a vízszint pedig magas volt. A férfi délután kalózhajósdit játszott régi bábuival.
- Nem kell bele jég, csak hozd már be, mert kiszáradok. Kérlek ne menjen el ezzel minden este ennyi idő, leereszt a víz megint a szomszédokhoz, és akkor fölöslegesen vállaltam megint ezt a kellemetlen következményt, mert egy életen át arra várok minden áldott este,hogy a pezsgőt milyen csiga lassan hozod be a konyhából.
A férfi felhúzta farmer nadrágja szárát és járkált a vízzel, bokáig, felengedett, szobában ahol kis papírcsónakok úszkáltak és ringatóztak, mialatt medvetáncot járt egy sváb rádiós kint a konyhában. De a konyhában nem volt senki sem. Ezt csak képzelte. De viszont a hideg pezsgő tényleg kint volt a kredencen.
- Na mi lesz már? Nekem kell megint kimennem?
Nincs válasz.
A férfi kimegy a konyhába de nem tűnik föl neki,hogy nincs ott az akihez kiszólt, és egy árva bolgár vagy sváb újságíró sem táncol részegen medvetáncot. De a hideg pezsgő kint van.
- Na akkor kijössz inni egy pohárral? Koccintunk egy sort. - mondta kedélyes hangon a férfi és megnyalta a pezsgő oldalát. Máris elfelejtette,hogy mekkora helyzetkomikumot tud csinálni egy kis pezsgő miatt, ezért inkább visszament a nappaliba, hogy letelepedjen. Nem lepődik meg, hogy befagyott a kis tava, de azért ügyetlen csúszkáló léptekkel halad a karosszékébe.
- Te! Ha már bejössz, majd egyszer, akkor kérlek hozd be korcsolyámat, légy szíves. A piros cipőfűzőset,mert az jobban megy a díszpárnákhoz. Köszönöm.
Lecsurog egy könnycsepp a torkunkon. Fülünkben hangvilla táncol. Együtt korcsolyázunk egy hideg kis szobában, és pezsgőt szürcsölgetünk.
- Ti nők mindig csak a pingvinekre gondoltok. Szerinted mérvadó egy száznegyven vagy mittudomén hány centis kezetlen állat? Még térdük sincsen, nem tudom mit eszel rajtuk? Kész röhej vagy, remélem még senkinek nem mondtad, mert ha igen akkor az nagyon ciki.
Ne tedd oda a poharat, még belelépek véletlen.
- Szóval nem értelek egyáltalán, miért kéne nekem pingvinnek lennem,hogy megértselek téged? Szerinted nem ismerlek, vagy úgy gondolod, hogy nem tanulmányoztam a te szárnyasdelfin fajtádat, eléggé ahhoz, hogy kiteljesedjen tudásom a ti étkezési-ivászati szokásaitokról és szabadidő beosztásotokról, beleértve a korcsolyázást is természetesen, amit ma este is hanyagolni fogsz, ez utóbbit nagyon remélem. – Igen, tudom, hogy neked nehéz dolgod van, végül is csak hatvan kiló tonhalat eszel meg egy nap, de nem értem,hogy ez most,hogy jön ide.NE mentegetőzz ilyen komolytalan indokokkal. Arra kértelek, hogy hozd be a korimat.
A férfi megvakarta két térdét.
- Nem ezt. A pirosat. - a férfinak nem tűnt föl,hogy csak egyedül van és egyszerre érvelt a pingvinek és a szárnyasdelfinek mellett, holott az utóbbi valószínűleg nem is létezett soha. Eközben csöngettek, vagyis csak ezt képzelte, mindig összekeverte a hangvillát a kapucsengővel. De azért beengedett valakit. Nyitva hagyta az ajtót és várta,hogy magától betaláljon a nappaliba az illető.
- Gyere csak be, és vedd föl azt a korcsolyát, ha jól tudom pont a te méreted. Ott van a fiókos komód mellett előkészítve.
Pár per múlva a nappaliba bekorcsolyázott egy kapucnis, magas alak, és szíven szúrta egy fagyott heringgel a megdöbbent embert. "









Míg ezt elolvastad, addig már a Google keresőben a " szárnyasdelfin " szóra az én kis blogom jön be egyedüliként!!
Gl!

2008. december 2., kedd

FAKKK!!!

Hiába éreztem nemrég úgy ,hogy "I'am a HERO!" a BPO szatelit miatt, szar lábbal keltem föl ma, kicsit olyan Stabill-esen, hogy morbid is legyek ha már ilyen undok vagyok.
Szóval jöhettem be melóhelyre és szagolhattam a titkárnő szarral keveredett parfűmjét.
Ekkor megkértek,hogy menjek ki a hidegbe és tekerjek föl kb. egy focipálya méretű saras, vizes-nedves, csigás-piócás, PÓKOS- férges, mesztelencsigás mindenes, fekete neylon takarót és hozzam föl a lépcsőn a raktárba. "Jó, nem gond."Legalább szívok egy kiss levegőt és napfényt hátha felébredek és jobb kedvem lesz.
Kiléptem az iroda ajtón, a kertbe.
A zöld pázsit és a napfény csak úgy simogatta az arcomat( a pázsit nem annyira:), a tiszta, enyhén hideg levegőt pedig öröm volt fogyasztani, erre valami puhára lépek bazz. Mondom "Yessss!!!". Tűzforró kutyaszar....
El se hiszem,hogy pont a "balett cipőmmel lépek bele. Tiszta erőből kezdtem csapkodni a lábamat minden olyan helyre, hogy a szart leválasszam a cipőmről, a fűre is tapostam töbször,hogy lejöjjön a szar, erre széttrancsírozok mégegyet és szétkenem a cipőm oldalán, ráadásul egy ugyanolyan állagú szarfost. A "szarok qurvaistenét" mondtam.
Na ez az én napom, a szokásos szarka formámmal. Még jó ,hogy nem tripláztam meg ezt a shit(= szar) esetet egy 3. kutyakaki trancsirral.
Ezután megcsípte a kezemet valami fákin állat, gondolom egy "szar-szemét-szaralak" pók....
Remélem szerncsésebb leszek ezek után.




















Van egy jó viccem amit ma találtam ki, ahogy néztem egy régi gyufásdobozt, amin egy magiar festő volt.
-Hogy hívták azt a számítógépfüggő magyar festőművészt, aki túl sokat "kockult"?
-???
-Csontváry KOCKA Tivadar