Szóval jöhettem be melóhelyre és szagolhattam a titkárnő szarral keveredett parfűmjét.
Ekkor megkértek,hogy menjek ki a hidegbe és tekerjek föl kb. egy focipálya méretű saras, vizes-nedves, csigás-piócás, PÓKOS- férges, mesztelencsigás mindenes, fekete neylon takarót és hozzam föl a lépcsőn a raktárba. "Jó, nem gond."Legalább szívok egy kiss levegőt és napfényt hátha felébredek és jobb kedvem lesz.
Kiléptem az iroda ajtón, a kertbe.
A zöld pázsit és a napfény csak úgy simogatta az arcomat( a pázsit nem annyira:), a tiszta, enyhén hideg levegőt pedig öröm volt fogyasztani, erre valami puhára lépek bazz. Mondom "Yessss!!!". Tűzforró kutyaszar....
El se hiszem,hogy pont a "balett cipőmmel lépek bele. Tiszta erőből kezdtem csapkodni a lábamat minden olyan helyre, hogy a szart leválasszam a cipőmről, a fűre is tapostam töbször,hogy lejöjjön a szar, erre széttrancsírozok mégegyet és szétkenem a cipőm oldalán, ráadásul egy ugyanolyan állagú szarfost. A "szarok qurvaistenét" mondtam.
Na ez az én napom, a szokásos szarka formámmal. Még jó ,hogy nem tripláztam meg ezt a shit(= szar) esetet egy 3. kutyakaki trancsirral.
Ezután megcsípte a kezemet valami fákin állat, gondolom egy "szar-szemét-szaralak" pók....
Remélem szerncsésebb leszek ezek után.
Van egy jó viccem amit ma találtam ki, ahogy néztem egy régi gyufásdobozt, amin egy magiar festő volt.
-Hogy hívták azt a számítógépfüggő magyar festőművészt, aki túl sokat "kockult"?
-???
-Csontváry KOCKA Tivadar
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése